Negyedik hete küzdünk azzal, hogy megfogalmazódjék: Mi a konnektivizmus?
A II. Oktatásinformatikai konferencián előtérbe került éles vita azóta sem csillapodott. E heti tv adásunkban végképp nem. Én, noha e terület szakemberének nem mondhatom magam, de több, mint 30 éve tanítok, azt gondolom, hogy a konnektivizmus: elmélet és gyakorlat egyaránt.
Lehet, hogy hályogkovácsként, vagy pusztán annak okán, hogy van némi tanári vénám, úgy szoktam megtanínadó anyaghoz nyúlni, hogy abban mindig van valami, ami közösségi.
Ha több szabadságom lenne az óráim tartalmának és eszközeinek tekintetében, sokkal "hálózatibban" tanítanék. Sajnos azonban, amint Bessenyei István (GDF) is fejtegette, a felső-oktatásban szűkek a határok.
Nagylányom Helsinkiben tanult egy félévet a Haga Helián, ahol jószerével csak projektmódszerrel tanultak. Amerikai barátaink gyerekei is főként "groupwork" eredményeikkel arattak ill. aratnak sikert.
A hálózatolás ilyen gondolkodáson alapszik: az ember ráérez, mit kéne közösségi módon elsajátítani, fejleszteni; aztán megtalálja hozzá az eszközöket. És ez így volt a web02 előtt is. Azokban az időkben, ha meg akartuk szerezni a mások által elsajátított tudást és a hozzá tartozó forrást vagy eszközöket, alkalmazni akartuk a jó elemeit, ezt úgy hívtuk: tarhálás. Persze, ez esetenként hoci-nesze alapon ment: ebből épült aztán egy kiérleltebb tartalom.
Mára ennek jóval szélesebb eszköztára és módszertana lett. Eljutottu nk ahálózati tanulás fogalmához......
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.